Élesben a tanárképzősök

Vigyázz, kész, rajt! Ebben az évben startoltak a Marosvásárhelyi Művészeti egyetem III. éves tanárképzős diákjai. Színész és média szakos hallgatók kis csapata a 2014/2015-ös tanévben már nem diákként a padban ülve, hanem immáron éles bevetésen 35 tehetséges gyerek társaságában próbálja gyakorlatba ültetni az eddig tanultakat.

Élesben a tanárképzősök

Élesben a tanárképzősök

A Napsugár Néptáncegyüttes 5-8. osztályos csoportja Tatai Sándor színművész vezetésével arra vállalkozott, hogy a mindenki által jól ismert és kedvelt Ludas Matyi történetét színpadra állítsa. A néptánccal tűzdelt előadás a tanév végére kell készen legyen, amikor is a Maros Művészegyüttes előadótermében a bemutatóra sor kerül. A 35 gyerekből álló csapat hetente két alkalommal gyűl össze, hétfőn a táncot, szerda esténként pedig lépésről-lépésre, jelenetről-jelenetre és dupla szereposztásban a próbát tartják. A papírra írt szövegek, az eltévedt libák, a kellékek és különböző szerepkörök összevisszasága próbáról próbára tisztul le, minden és mindenki kezdi megtalálni a helyét és szerepét és valami elkezdődni, megszületni látszik.

Az első alkalommal furcsa tekintetek fogadtak minket, ugyanis a még amúgy is félénk és szégyenlős gyerekek azzal szembesültek, hogy hét akár nyolc tanárpalánta ül velük szemben, jegyzetel és minden egyes lépést és gesztust figyelemmel követ. Ha pedig ez nem lett volna elég, akkor két fényképezőgép is megjelent a színen. De ez megváltozott. A színész szakos hallgatók magukra vállalták a próbák első felében a bemelegítés megtartását, ezzel kipróbálva magukat és közelebb kerülve a diákokhoz barátkoztak és szoktak össze. Elmúlt a szorongás és a fiatalok egyre jobban elkezdtek kinyílni. Az óra megfigyelés pedig egy közös ügyre, célra váltott át, ahol a színészhallgatók segítik a tanár és a diákok munkáját egyaránt. Közben pedig tapasztalatot szereznek, melyre később tanárként építhetnek. 

Gyarmati Éva jövendőbeli színész és tanár is egyben, arról mesélt, hogy az eddigiekben, csak osztálytársai körében tartott színészfoglalkozást, ezzel kipróbálva a tanár szerepet. Kihívást jelentett azonban számára, hogy itt nem színészekkel van dolga és több korosztályt foglal magába a csoport, akiknek fel kell kelteni az érdeklődését. Ezzel együtt pedig figyelmet és tiszteletet kivívni. Elmondása szerint egyre jobban érdekli ez a foglalkozás és fontosnak tartja, hogy mit ad át nekik. „Nagyon jó, mert nagyon intenzív és az a lényeg hogy érezzük a felelősséget, és ez a legfontosabb szó. Megpróbáljuk őket színházias gondolkodásra nevelni, vagy összetartásra és az együtt, csoportban való munkára, az egymásra és az önmagukra való figyelésre – ez egy komplikált feladat, de szép.” Tapasztaltabbnak tartja magát a féléves gyakorlat után, és hasznosnak véli a gyerekekről, az óráról való beszélgetést, a közös munkát, hogy láthatja mások tanítási módszerét és tanulságokat vonhat le belőle, úgy véli, hogy megfelelő felkészülést kap, hogy majd saját, teljes értékű óráját megtartsa.    

Írta: Pál Orsolya
Fotó: Csíki Andrea-Vivien