Hogyan játsszuk el az intimitást?

„A test nem tesz különbséget a valóság és az eljátszott között, ezért nem tudja megkülönböztetni az ént a karaktertől.” Workshopot tartottunk akkreditált intimitáskoordinátorok vezetésével.

A filmiparban néhány éve már a protokoll része, az előadóművészetek még csak ismerkednek az intimitáskoreográfia gyakorlatával. Hogyan játsszuk el a néző számára hihetően, ugyanakkor a színészek számára biztonságosan az intimitást? Testi érintkezés, meztelenség, erotikus helyzetek, erőszak – a színrevitel mindenkori próbakövei, és tele van velük a drámairodalom. A néző tisztában van vele, hogy amit lát, „csak játék”, a színész viszont a saját, civil testével vesz részt benne. Hogy ez milyen veszélyekkel járhat, annak Bernardo Bertolucci Utolsó tangó Párizsban című filmjének hírhedt „vajas” jelenete a közismert filmtörténeti példája. Az intimitáskoreográfia ezt a gyakorlatot gyökerestül változtatja meg azáltal, hogy az intim jeleneteket technikailag megtervezett, rögzített és kivitelezett mozgássornak tekinti, és akként javasolja színre vinni: a benne résztvevő színészek tájékoztatáson alapuló beleegyezésével, a határok egyeztetésével és tiszteletben tartásával, folyamatos, világos kommunikációval. A cél a biztonságos munkakörnyezet, amelyben a művészi kreativitásnak nem szab gátat a kiszolgáltatottság.

A színházi munkafolyamat etikája. Irányadó eljárások a próbateremben és az egyetemi tanteremben című projektsorozatunk keretében két, nemzetközileg képzett intimitáskoordinátort hívtunk meg tréninget tartani a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem polgárainak. Kasza Polett az amerikai SAG-AFTRA szakszervezet akkreditált IC-képzésén, Tóth Sára Lujza az IDC programjában tanult. Október 16-17-én négy, gyakorlati műhelyfoglalkozást tartottak a Színházi Intézet, valamint a Vizuális művészetek, Film és Média Intézet hallgatói és oktatói számára.