MI a felsőoktatásban, láthatatlan szerző a kortárs színházban

Mi a művészet dolga a tömeggyártható illúzió korában? Hogyan érdemes munkára fogni a mesterséges intelligenciát az alkotói és egyetemi feladatainkban? Ki a szerző a kortárs színházban? Meghívott előadók az egyetemünkön.

Október végén újabb előadások és műhelybeszélgetések zajlottak a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem A színházi munkafolyamat etikája. Irányadó eljárások a próbateremben és az egyetemi tanteremben című projektsorozata keretében.

Nádori Gergely oktatásszakértő, tanár, a Tanárblog társalapítója a generatív mesterséges intelligenciáról és az egyetemi oktatásra és a művészetekre gyakorolt hatásáról adott elő angol, valamint magyar nyelven. Előadása rámutatott, hogy a posztplagiarizmus korában az oktatás minden résztvevője, tanárok és hallgatók egyaránt szembesülnek a tanulás újradefiniálásának szükségességével. A bárki számára elérhető nagy nyelvi modellek lerövidítik a kreatív feladatok elvégzésének idejét, csak éppen nem mindegy, hogy hogyan. Kiborgok leszünk vagy kentaurok? (Vagy ún. alvó sofőrök?) Ethan Mollick metaforája azt tudatosítja a felhasználóban, hogy míg pontosan meghatározott részfeladatokat delegálni valamely nagy nyelvi modellnek jobb eredményt és szakmai fejlődést hozhat, addig teljes egészében rábízni a munkát önáltatás, és látványosan rosszabb teljesítménnyel jár. A kritikus gondolkodás, a kreativitás, a kitartás és az alkalmazkodás ugyanolyan fontos képességek maradnak, mint a technológiai írástudás. Ezek nélkül csak sztochasztikus papagájok lehetünk, nem alkotóművészek.

Az előadást követően Nádori Gergellyel arról beszélgettek a résztvevők Kelemen Roland, a MME óraadó tanárának moderálásával, hogy a tudásszerkezet megváltozása mit jelent egy művészeti egyetem mindennapjaiban.

A szerzőséget nemcsak az MI használata teszi bizonytalanná. Óraadó kollégánk, Dálnoky Réka kultúrafilozófiai műhelybeszélgetésének témája a láthatatlan szerző jelensége volt. Kollektív alkotások, adaptációk, alkotói kollektívák – kortárs előadások, amelyek plakátján többé már nem egyetlen író neve szerepel, hanem „a csapat”, vagy más, bonyolult megfogalmazások, vagy éppen ellenkezőleg, a sztáralkotó neve mindenkié helyett, aki részt vett a szövegalkotásban. A vezetett beszélgetés során a résztvevők általuk látott, illetve saját előadások gyakran fragmentált szerzőségére reflektáltak. Szóba került a MME Stúdió Színházának készülő produkciója is: Esterházy Péter vagy Csokonai Lili a szerzője a Tizenhét hattyúknak?